román művészet: A karoling és Ottó-kori indítások alapján a 10-12. sz: teljességében kialakult egy (Bizánc kivételével) egész Eu-t átfogó monumentális műv. stílus, amelynek K-i, antik, népvándorláskori alkotóelemei még nem forrottak tökéletesen össze és sokszor még megkülönböztethetően jelentek meg egymás mellett. Az akkori társad. és pol. viszonyoknak megfelelően azonban a műv. kisebb-nagyobb, egymástól néha jelentősen elütő ter. jelleget öltött, s e mozaikszerűségből tevődött össze a lényegileg azonos jegyeket mutató stílus. A 10-11. sz: a Földközi-tenger É-i partvidékén, É-Itália és a Pireneusok közt Puig y Cadafalch katalán kutató által premier art romannak nevezett tp-építészet töltötte be a ~ közvetlen előzménye szerepét. Fejlődésnek indult az építészet és az ábrázoló műv. A vez. szerep az egyh. építészeté, hozzá igazodtak, neki voltak alárendelve a többi műv. ágak. Már a 10. sz: a háromhajós, kereszthajós, többtornyos baz. vált a tp-ok alaptípusává. A négyezeti torony, főként Ny-Eu-ban erőteljesen érvényesült. Az épület terhét a vastag falak hordják, ezért az ablak- és ajtónyílások aránylag kisméretűek. A szegyh-ak, plébtp-ok mellett véglegesen kialakult a ktorok szerkezete (négyszögű udvart körülvevő kerengő, kápt-terem a K-i, refektórium a D-i és a laikus testvérek szárnya a Ny-i oldalon). A sokszor igen gazdag szobrászat éppúgy az épület ki nem szakítható része, mint a nagy falfelületeket borító falfestmények. Az iparműv. tárgyai is egyh. rendeltetésűek, és mozgatható mivoltuk ellenére túlnyomóan a tp. fölszereléshez tartoztak. - Az ábrázolás elvont, csak jelzése az érzékelhető valóságnak, amely az akkor uralkodó transzcendens világnézet értelmében csupán halvány visszfénye a teljes értékű túlvilági valóságnak. Az ábrázolásban főszerepet a →krisztológia játszik, elsősorban a kapuzatok oromzatdomborművein és a tp-belső társműv. alkotásain. Az →ikonográfia másik fontos ter-e a jó és rossz harca, a pszichomachia. A bencéseknél gyakori a jelképes kompozíciók és a legkülönbözőbb szörnyalakok alkalmazása az oszlop- és pillérfőkön. Ezek ellen harcolnak az ősi egyszerűség visszaállítását szorgalmazó ciszt-ek (Szt Bernát). A száraz, mértanias díszítmények Normandiából terjedtek el egész Eu-ban, főként Angliában. A zarándoklást előmozdító ereklyetiszt. nemcsak az ötvösség ösztönzője, hanem a zarándoktp. típusának kialakítója is (szentélykörüljáróból nyíló →kápolnakoszorú). - (A ~ elnevezésnek semmi köze a rumén néphez.)  E.G.

Marosi Ernő: A román kor művészete. Bp., 1979.